A Dobroda patak völgyében, a Karancs hegység északi vonulatai között fekszik Mihálygerge, az Ipoly-vidék jellegzetes szalagtelepülése. A községet körülvevő hegycsúcsok (Veréb-hegy 291 m, Kőszegő 343 m, Tarnóc 308 m) nem nyúlnak magasra, a Füleki-hegy és a Mész-hegy már egyenesen a hegység dombvidékké szelídülését példázza. A vidék a földtörténet 20-22 millió évvel ezelőtti korszakában a miocén-kori szigettengerként előrenyomuló víz és az ismétlődő vulkáni tevékenység váltakozásában formálódott. A lávakitörések, feltöltődések, elmocsarasodások, tenger előrenyomulások ritmusa háromszor ismétlődött meg. Ezek „terméke” a nógrádi kőszén mint ahogy a községhez igen közel lévő Ipolytarnóc-Csapásvölgyi őstörténeti természeti értékek, az ősfenyő és ősállatmaradványok is. A Nógrádban meglévő 441 millió tonnányi szénvagyon jelentős része ezen a területen helyezkedik el, a Dobroda térségében. E vidéken jelentős a vaddisznóállomány, de az őz-és gímszarvas-állomány is említést érdemel. A környék természeti kincseinek ritkaságértéke, az ipolytarnóci határátkelő közelsége együtt van jelen a falu jelenlegi történetében az Ipoly, a Dobroda, a Jégerfő, a Lom-patak szélsőséges áradás-jelenségeivel. Annak ellenére, hogy több mint 10 éve működik a megyeszékhely térségét jó ivóvízzel ellátó vízkiemelő-tisztító-továbbító rendszer, valamint a Dobroda Vízműtársulás, mégis hihetetlen károkat okoz egy-egy évben a fékezhetetlen ár.

 

 A mihálygergei tározó a horgászok paradicsoma. Jelentős a busa-és pontyállomány, de ragadozóhalak is szép számmal találhatók. A csuka és a süllő mellett megtalálható a balin is. A tározót madarászok is látogatják. Szerencsés esetben az igen ritka halászsas is megfigyelhető zsákmányszerzés közben. A községet Balassagyarmat irányából Szécsényen keresztül, illetve az M3-as autópályáról a 21-es főútvonalon Salgótarjánig, onnan pedig Litke felé kanyarodva lehet megközelíteni. Salgótarjánból naponta többször is rendszeres autóbuszjárat indul a faluba.

 

A település a Zách-nemzetség ősi birtoka volt. Zách Felicián visegrádi merénylete után a nemzetség javait elkobozták. Mint a többi környezõ falut, Mihálygergét is az Ákos-nembeli Cselen fia János kapta meg adományként Károly Róberttól 1335-ben. Ebben az időben ezen a birtokon feküdt Helimbafalva is, mely beleolvadt Mihálygerge népességébe. A XVI. század elsõ felében Székely, Géczy és Tarnóczy voltak a község birtokos urai. 1544-ben Nógrád megye török fennhatóság alá került, 1562-ben a török igazgatás rendjében a szécsényi szandzsákhoz tartozott. A török adóösszeírásokban 17 házzal szerepel. 1598-ban Piliny család a birtokosa. A török hódoltság peremén lévő falvak rendszeres pusztítása, háborús felégetése csak 1683-ban Hollókő és Szécsény városok visszafoglalásával ért véget. A XVIII. században, mint Bene-birtokot a Szent-Iványi család használja zálogjogon. A XIX. század első felében a Bene, a Darvas és a Gyüky családok birtokolják, míg a XIX-XX. századfordulón a legjelentősebb nagybirtokos Mocsáry István. A mindössze 2800 holdas birtoka mintaértékű, modernizálódó birtok, ahol nagyon sok mihálygergei lakos talált munkát. Ezen birtok 3000 nemes fajú almafáján jelentős kereskedelmi értékű alma termett, paradicsomültetvényei az egész térség piacát ellátták. Nemcsak kertészete, de angol telivér csikói, lovai, szarvasmarha-tenyészete megye szerte híres volt. A XX. század világégései, az I. és II. világháború megtizedelte Mihálygerge lakosságát is.

 

Forrás: Wikipédia